A James Houston fotográfus az általa indított Natural Beauty (Természetes szépség) sorozat második részeként a sikeres magyar modellt, Mihalik Enikőt fotózta. A helyszín a Central Park volt New Yorkban, az időpont pedig március közepe. Az időjárás ennek megfelelően hideg volt, de ez nem is látszik meg a képeken. Viszont a virágzó fák ideális kiegészítőül szolgáltak a fényképekhez, így sikerült a természetes szépséget és a természet szépségét érzékeny képi párhuzamba állítani.
A videón látható, hogyan készül egy profi divatfotó: először a modelleket választják ki, majd a fotós megtervezi a képeket, amit jegyzetként le is rajzol, és a sminkessel és a stílustervezővel is egyezteti a koncepciót, a ruhákat és a kiegészítőket, színeket. Maga a fotózás is érdekes, hiszen ebben az esetben nem használtak vakukat, hanem csak természetes fényben, csupán derítőlapok segítségével fotóztak. Tehát a technika is igazodik a kampány címéhez: természetes szépség.
A fotós, James Houston, egyébként kiemeli, hogy a Natural Beauty sorozaton csak profi modellekkel dolgozik és hosszasan dicséri Enikőt is, megköszönve a hideg időben való profi helytállását is. A halvány rózsaszínűre festett szemekkel, hosszú, lenge, fehér ruhában pózoló modellről megkapó, őszinte fényképek születtek.

The post Divatfotózás Mihalik Enikővel a Central Parkban first appeared on Fotósképző.

The post Divatfotózás Mihalik Enikővel a Central Parkban appeared first on Fotósképző.

Pedig régen is készítettek nagyon szép színes fotókat. Ugorjunk vissza a 2. világháború idejére, akkor már ugyanis viszonylag elterjedt volt a színes fényképezés, amit egyrészt a Kodak cég Kodachrome technológiájának köszönhetünk. A cég mostanában már nincs jelen a fényképészetben, de a régi, filmes világban még igazi csodákhoz segítette a fotósokat. A shorpy.com honlap kifejezetten a régi fotók bemutatására szakosodott, s ott találtuk az alábbi szép fotókat is. Ez a jelző nem véletlen, hiszen első pillantásra azt hinnénk, hogy a képek ma készültek, nagyfelbontású, profi, digitális fényképezőgépekkel, modellek részvételével, szoftveres utómunkával. Pedig nem! Ezek a fényképek 4×5 hüvelykes (kb. 10×12,7 cm) síkfilmre, egész pontosan Kodachrome diákra fotózták a fényképészek – mintegy 75 évvel ezelőtt! A felbontásuk ennek megfelelően kb. 100-120 megapixel, s a színviláguk egyszerűen csodálatos. De következzenek a képek (jobb egérgomb, „Kép megjelenítése” az eredeti méretet adja) az 1940-es évek amerikai hátországából, amelyek legtöbbje mellesleg valószínűleg propaganda célokra készült, de egyben nagyon jó kordokumentumok is!

Hol van Adolf?

YB-17 bombázázó század. Hitler azt szeretné, hogy ez az ember menjen haza és feledkezzen el a háborúról. Az amerikai katona egy hatalmas YB-17 bombázó oldalgépfegyverénél jól tudja, milyen nehéz és komoly a feladata.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Alfred Palmer

Találkozunk a munkánál!

1942. California, Inglewood. Lebilincselő csapat dolgozik egy C-47 nehéz szállítógép pilótafülkején North American Aviationnél. A sokoldalú C-47 sok fontos feladatot hajt végre a hadseregnek. Embereket és rakományt szállít az óceánokon és hegyeken keresztül, vitorlázórepülőket vontat és ejtőernyősöket, berendezéseket szállít. 4×5″ Kodachrome dia, fotó: Alfred Palmer

Elmer Pace 1942

1942 augusztusa. A texasi Corpus Christi városban. Miközben egy PBY orrában dolgozik, Elmer J. Pace megismeri a repülőgépek felépítését. A National Youth Administration gyakornokként a Naval Air Base-nél kap kiképzést. Körülbelül nyolc hét munka után civil fémlemez-munkásként fog dolgozni.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Howard R Hollem

Magányos csillag

1942 augusztusa. A texasi Corpus Christi városban. A nők minden területről csatlakoztak a hadsereg üzemeihez. Grace Weaver kisasszony, aki a háború előtt tanítónő volt, most polgári szolgálatosként dolgozik a Naval Air Base-nél, megteszi a részét a győzelemért a testvérével együtt, aki repülőoktató a hadseregnél. Weaver kisasszony ráfesti az amerikai jelvényt a megjavított repülőgépszárnyakra.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Howard Hollem

Szépségek

1942 októbere. Két szerelőszalag-munkás a Douglas Aircraft Companynél a kaliforniai Long Beachen élvezi a jól megérdemelt ebédszünetet. Egy Nacelle nehézbombázó részei láthatók a háttérben.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Alfred Palmer

Tesztpilóta, 1942

1942 októbere. F.W. Hunter, tesztpilóta a kaliforniai Long Beachen levő Douglas Aircraftnál.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Alfred Palmer

Rosie szünetet tart: 1942

1942 októbere. Délutáni pihenő a Long Beachen levő Douglas Aircraft Company cégnél. A háttérben egy Nacelle nehézbombázó részei láthatók.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Alfred Palmer

Deitz gyakornok

1942 augusztusa. L. Deitz gyakornok a Naval Air Base-nél, Corpus Christi, Texas.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Howard Hollem

Corpus Christi, 1942

1942 augusztusa. A tengerészeti légi támaszpontnál, a texasi Corpus Christinél. Jesse Rhodes Waller egy olyan 30 kaliberes gépfegyvert próbál ki, amit éppen beszerelt egy haditengerészeti repülőgépbe.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Howard Hollem

Angyalszárny, 1943

1943 februárja. A Nashville-ben található Consolidated-Vultee egységnél levő Vengeance zuhanóbombázó vízszintes stabilizátorának szerelése.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Alfred Palmer

1200 lóerő: 1942

A C-47 szállító repülőgépek rugalmas felhasználhatósága részben a két 1200 lóerős csillagmotorjuknak és részben a három szárnyú, változó-dőlésszögű-propellereiknek köszönhető. Kép a Douglas Aircraft Companynél készült. A sokoldalú C-47 sok fontos feladatot hajt végre a hadseregnek. Tengereken és hegyeken keresztül szállít embereket és rakományt, vitorlázórepülőket vontat és ejtőernyősöket, berendezéseket szállít a bevetések színhelyeire.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Alfred Palmer

Hollywood vesztesége

1942 júniusa. Lockheed Vega repülőgép-üzem a kaliforniai Burbankben. Hollywood elszalasztott egy jó lehetőséget, amikor átsiklottak efölött a vonzó repülőgép-munkás fölött, aki éppen elektromos tengeralattjáró csatlakozókat ellenőriz.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: David Bransby

Háborús gép

1942 októbere. Gépszerelők a Douglas repülőgépgyárban, Long Beach, California.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Alfred Palmer

Corpus Christi, 1942

Noressey zászlós és Thanas gyakornok a Naval Air Base-nél, Corpus Christi, Texas.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Howard Hollem

Modelles kísérlet

1942 októbere. Kísérleti személyzet a kaliforniai Ingle-ben levő North American Aviation egységnél. Megfigyelő szélcsatorna-tesztek a B-25 bombázó egy modelljén (Billy Mitchell).
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Alfred Palmer

Mustang repülés közben, 1942

A North American Aviation P-51 Mustang vadászrepülője a kaliforniai Inglewoodhoz közeli repülésen. 1942 októbere.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Alfred Palmer.

És egy kis ráadás, ami nem repülőgéppel kapcsolatos, de hasonlóan érdekes felvételek:

Lokomotív álmok

Mozdonyház gőzmozdonyokkal a Chicago and Northwestern Railroad udvarában, Chicago. 1942 decembere.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Jack Delano

Konyhai csendélet

Fűszerek és eszközök a jó szakács barátai a finom ételek elkészítésében.
4×5″ Kodachrome dia, fotó: Arthur S. Siegel

Érdemes megnézni az említett honlap gyűjteményét is, ahol nem csak repülős képekben gyönyörködhetünk: www.shorpy.com

Prikkel Mika
Fotók: www.shorpy.com

The post Bámulatos színes képek 75 évvel ezelőttről first appeared on Fotósképző.

The post Bámulatos színes képek 75 évvel ezelőttről appeared first on Fotósképző.

Sokan azt képzelik, hogy a fotózáson belül a tárgyfotózás témaköre igényli a legkevesebb szaktudást és tapasztalatot. Mi lehet olyan nehéz lefotózni egy vázát, vagy cipőt, vagy ékszert? A hirdetésekben látott tárgyak ugyanis nagyon szépnek és ezzel együtt élethűnek látszanak, ezért nehéz elképzelni, hogy a fotós sokat dolgozott a fényképeken. Pedig a valóságban éppen az ellenkezője igaz: ahhoz, hogy egy tárgyat élethűen, ráadásul vizuálisan vonzó, azaz tetszetős képen örökítsük meg, előrelátó tervezés és komoly munka szükséges – a tapasztalatokról nem is beszélve.

Legfontosabb célok

Ha a tárgyfotózás témakörét felosztjuk az alapvetően meghatározó részekre, akkor a legfontosabbak a reklám- vagy árubemutató célra készülő fotók. Ezeknél az a célunk, hogy minél jobba visszaadjuk a fényképeken az eredeti anyagszerűséget, a dimenziókat, alakot, tehát a tárgy minél jobban felismerhető legyen anélkül, hogy közvetlenül a maga valójában szemlélnénk. Emellett a legjobb tulajdonságait, szépségét is ki kell emelni, hiszen a fotózás végső célja az adott tárgy, áru eladása, vagy legalábbis az arra való ösztökélés.
Ha a valóságot a maga természetességében fotóznánk, akkor nagyon sok problémával kerülnénk szembe. Ugyanis amikor egy tárgyat kézbe véve nézünk, példásul egy ékszert vagy egy új mobiltelefont, akkor önkéntelenül is forgatjuk, megnézzük minden oldaláról. Ilyenkor nem tűnik fel, hogy ha csak egy pontból vizsgáljuk, mennyire érdektelen is lehet az az esetleges nézőpont. A fotón már ezzel ellentétben nincs mód forgatásra, így egy (esetleg 2-3) nézőpontból kell úgy ábrázolni, hogy a lehető legjobban visszaadjuk a tárgy szépségét, a formatervezés sajátosságait, az anyagának jellemzőit. Tehát meg kell keresni azt a beállítást, amiben a legjobban mutat az áru és olyan fényviszonyokat kell biztosítani, amely kiemeli az esztétikai értékeket és nem változtatja meg az adott tárgy kinézetét.
Ez nem egyszerű feladat, a legjobban speciális eszközök segítségével lehet megvalósítani: stúdióvakuk, áttetsző anyagok, vagy ezekből készült ún. tárgyfotó-sátrak, tükrök, kitakaró maszkok, speciális tárgyfotó-asztal, átlátszó plexilapok, színszűrők, stb.

Mobiltelefon fotózása internetes aukcióhoz

Sokszor kell fényképezni olyan tárgyakat, amelyek csillogó, polírozott felületűek, amely lehet akár műanyag, akár fém is. Ilyen például egy mobiltelefon, aminek legalább a képernyője csillogó, de inkább még több alkatrésze is. Ilyenkor már elég lehet egy szórt fénnyel megvilágított asztallapra letenni a telefont és úgy fotózni, vigyázva, hogy az LCD-jén tükröződő fény a lehető leghomogénebb legyen. Konkrétan: borús időben egy fehér irógéppapírra helyezzük a telefont, majd az átellenes oldalához állítunk egy másik fehér lapot (amely így tükröződik az LCD felületén), majd elkészítjük a képet. Persze, előtte puha ronggyal tisztára töröljük a készüléket, figyelve arra, hogy a lehető legkevesebb porszem maradjon rajta. Ezek ugyanis a fotó már sokkal jobban feltűnnek, mint élőben, így zavarólag hatnak.
Hasonlóan járhatunk el más, csillogó felületű tárgy fotózásánál is. A legnagyobb gondot az okozza, hogy nincs mindig borult idő és szórt fény. Napfényben pedig már túlságosan is csillog és tele van árnyékokkal, tükröződésekkel egy ilyen tárgy felülete, ami nagyon zavaros képet és ezzel rossz eladhatóságot eredményez. Így ha az időjárástól akarjuk függetleníteni magunkat, akkor érdemes beszerezni 2-3 vakut (vagy folyamatos fényű lámpát) és egy nagyobb pauszpapírból építeni egy kis sátrat, ami alatt már egyszerűbben lehet szórt fényt létrehozni. Ez a szett már szebb képek készítését teszi lehetővé, de még ez sem megoldás minden esetre. Ugyanis ahogy változik az fotózandó tárgy felülete, anyaga úgy szükséges más módszereket is alkalmazni, rafinált trükköket bevetni a cél érdekében.

Egy pohár sör reklámfotózása

Nézzük például azt az esetet, amikor egy pohár sört kell úgy lefotóznunk, hogy a lehető legkívánatosabb legyen, azaz egy igazi reklámfotót akarunk készíteni. Amikor a frissen csapolt sört elénk teszi a pincér a sörözőben, akkor mutat a legszebben: a pohár oldalán gyöngyözik a hideg üvegre lecsapódó pára, a sörhab kemény és szinte tolakodik kifelé a pohárból, a sör pedig a beeső fényben arany színben úszik, benne ezernyi kis gyémántként csillogó, felfelé szálló buborékkal.
Nos ez az idilli állapot a valóságban csupán 1-2 percig tart. A hab ugyanis hamar összeesik, a pohárhoz nyúlva az tele lesz a kezünk nyomával, a felfelé szálló buborékok pedig lassan, de biztosan elfogynak, kisebbek lesznek. Ráadásul, ha egy fotót is sikerül készíteni abban a pillanatban, amikor elénk tették a poharat, a képen már sokkal egyszerűbben néz ki a valóságban oly’ kívánatos söröspohár.
Nehéz a dolga tehát a fotósnak, de néhány trükkel el lehet érni, hogy szép kép készüljön. A kemény habot akár szappanos vízből is lehet verni, amit fotózáskor a sörre kanalazunk ls megfelelő alakúra formázunk. De erre a célra léteznek műhabok is, illetve minden komolyabb ételfotósnak megvan a saját titkos recepetje az „igazi” sörhabra (és még sok másra). A sör szép színét ki tudjuk hangsúlyozni egy, a pohár formájához igazított fehér papírlap pohár mögé helyezésével is – így a  poháron átnézve egyenletes háttért tudunk biztosítani. Az üvegpoháron lévő páracseppeket pedig például vízzel lehet „megalkotni”: egyszerűen porlasztott vizet fújunk bármilyen pumpás permetezővel a pohárra.
Persze, lehet még fokzoni a trükkök számát (szokták is), de már ennyi is elég (meg némi kreativitás), ahhot, hogy visszaadjuk a sör természetes jellemzőit.

Speciális feltételek és eszközök

Tárgyfotózásnál az a legjobb, hogy – az élőlényekkel szemben – egy tárgy nem mozog, azaz bármeddig tudunk vele foglalkozni, legyen szó akár a helyes beállításról, akár a hosszú expozíciós időről. Viszont a méretek okozhatnak gondot: ha ugyanis például egy autót, vagy akár csak egy 1×1 méteres tárgyat kell lefotóznunk elölről, mindjárt egy komoly problémával találjuk magunkat szemben, mégpedig a mélységélességgel. Ugyanis hogy nézne ki egy kép, amin az autónak az eleje éles, de már az ajtaja nem. Vagy egy kéziszerszámgépet vagy kisplasztikát sem tudunk olyan fotón a katalógusba tenni, amelyen csak egy része éles. Ez ugyanis nem elég a megfelelő tájékoztatáshoz, azaz nem jó reklámfotó. A probléma megoldása a nagy mélységélesség, amihez viszont kis rekesz szükséges. Ehhez pedig sok fény kell. Sok-sok fény. Ilyenkor jönnek jól az átlagnál sokkal nagyobb  (500-1500-3000 Ws) teljesítményű stúdióvakuk, amelyekkel már bármilyen körülmények között lehet ilyen jellegű tárgyakat is fotózni.
Emellett még a legnagyobb problémát a fény megfelelő irányítása, elosztása, azaz a tárgy egyenletes megvilágítása és az árnyékok helyes kezelése jelenti.
Speciális tárgyfotóknál, mint például az ételfotózás, pedig már akár 8-10 vakura is szükség lehet, hiszen ilyenkor az ételek, italok megfelelő megvilágítása mellett a fénykép hangulatának kialakításában is fontos szerepet kapnak a fényformálók.

Összefoglalás

Látható tehát, hogy amíg néhány kisebb tárgyat már kevesebb fotós tapasztalattal is le tudunk fényképezni elégséges miinőségben, addig nagyobb tárgyak, vagy igényesebb fotók esetében már érdemes elsajátítani az elméleti alapokat majd sokat gyakorolni. Csak így tudunk olyan tárgyfotókat készíteni, amelyek már  reklámfotóként is használhatók és felhasználhatók akár csak illusztrációként, de akár már az üzletünk (aukció, termékkatalógus, webáruház, stb.) felfuttatásában és a nagyobb nyerség elérésében is.

A tárgyfotózás iránt érdeklődőlet szívesen látjuk a Termékfotó workshopunkon, ahol részletesen lehet tanulni e téma fotózásáról.

The post A termékfotózás alapjai first appeared on Fotósképző.

The post A termékfotózás alapjai appeared first on Fotósképző.